Éneklés

A meditációs éneklés a nem-mozduló tudat megtartása, és saját hangunk felfogása. Az éneked hangjának felfogása az igazi éned, az igazi természeted megértése. Ekkor a hang és te már nem különböztök, eggyé válsz a világmindenséggel. Igaz természetünk meglátása a világmindenség lényegének meglátása. Rendszeres énekléssel középpontunk egyre erősebbé válik, és így kezelhetjük érzéseinket, körülményeinket és élethelyzetünket.

Meditációs központjainkban az emberek együtt élnek és gyakorolnak. Az emberek általában erős véleményekkel, rokon- és ellenszenvekkel érkeznek. Nagy részüknek a meditációs éneklés egyáltalán nem könnyű a sok zavaros gondolat, vonzódás és taszítás miatt. Amikor azonban helyesen gyakorlunk, a saját és a körülöttünk lévők énekhangját egyaránt halljuk, akkor tudatunk letisztul. A tiszta tudatban nincs vonzódás és taszítás, csak a hang. Végül átlátjuk, hogy a meditációs éneklés nem személyes örömünkre szolgál, nem arra, hogy kellemes érzésben legyen részünk, hanem hogy irányvételünk kitisztuljon. Az irányunk pedig a tudatunk megtisztítása, a megvilágosodás elérése, hogy megszabadíthassunk minden lényt a szenvedéstől.

Amikor énekelsz, csak halld a hangod, és te és a világmindenség máris eggyé váltok, a szenvedés eltűnik, az igazi boldogság megjelenik. Ezt hívjuk nirvánának. Amíg a nirvánában tartózkodsz, addig tudatod tiszta, mint a tér. Tiszta, mint a tér azt jelenti, hogy tiszta, mint a tükör. Vörös jelenik meg, vöröset mutat, fehér jelenik meg, fehéret mutat. Ha a másik ember boldog, én is boldog vagyok. Ha a másik ember szomorú, én is szomorú vagyok. Ha a másik ember éhes, enni adok neki. Ezt hívjuk nagy szeretetnek, nagy együttérzésnek, nagy bódhiszattva útnak. Ez egyúttal a nagy bölcsességet is jelenti. Ez az éneklő meditáció, az éneklő zen.

A hang felfogása azt jelenti, hogy minden a világmindenség hangja. A madárdal, a mennydörgés, a kutyaugatás, ez mind-mind a világmindenség hangja. Ha nincs én-tudatod, mindent éppen úgy érzékelsz, amilyen az valójában. Ezért, amikor tiszta tudattal énekelsz, a hang a mindenség hangja. Ha ragaszkodsz az énhez, akkor a hang az „én hangom”. Azonban ha a tudatod tiszta, mint a tér, akkor akár a kutyaugatás vagy az autó dudálása is eredményezheti a megvilágosodást, mivel abban a pillanatban a hang és te eggyé váltok. Amikor a hang és te eggyé váltok, már nem hallod a hangot, te vagy a hang.

Egy híres zen mester meghallva a kakas kukorékolását elérte a megvilágosodást. Egy másik zen mester éppen az udvart söprögette, amikor seprűjével egy bambusznak koppantott egy kavicsot, ő is elérte a megvilágosodást. A hang és ők eggyé váltak. A hang kérdése a zenben nagyon egyszerű. Bármilyen hang megteszi. Csupán az a fontos, hogy felfogjuk és eggyé váljunk vele megkülönböztetés nélkül, anélkül, hogy létrehoznánk az „én”-t és a „hang”-ot. A teljes átélés pillanatában nincs gondolat, nincs megkülönböztetés, csak a hang felfogása. Ez a kritikus pont. Ezért éneklés közben fogd fel a magad és a többiek énekét, vagy csupán halld a harang vagy az ütőhangszer hangját, így vágd el a gondolkodást. Akkor bölcsesség-tudatod erősödni fog, eléred a megvilágosodást, és megszabadítasz minden lényt.